A képek illusztrációk. A helyszínek alapján készültek, és egyes részleteik eltérhetnek a valóságtól.

Antarktisz

Az Antarktisz és a Föld éghajlata

Hogyan hat a jeges kontinens az egész bolygó éghajlatára? A műholdak, hajók és kutatóállomások mérései a jégtakaróról, az óceánról és az ózonrétegről mesélnek.

Megosztás WhatsApp

Az Antarktisz szerepe a Föld hőháztartásában

A fehér Antarktisz az űrből, körülötte a sötét óceán.
A fehér Antarktisz az űrből, körülötte a sötét óceán.

Az Antarktisz több hőt sugároz a világűrbe, mint amennyit a Naptól kap. A fehér hó visszaveri a fény nagy részét, száraz a levegő, és magasan fekszik a fennsík. A kontinens így a déli félgömb fontos hűtőterülete. Itt mérték a Föld szélsőségeit bemutató oldalon szereplő hidegrekordokat is.

A trópusok és az Antarktisz hőmérséklet-különbsége szeleket és áramlatokat hajt. Ezek hőt szállítanak az Egyenlítőtől a magasabb szélességekre. E rendszer részei a nyugati szelek is, amelyek a szárazfölddel meg nem szakított óceán fölött körbefújják az Antarktiszt.

Az Antarktisz változásai ezért messzire hatnak: befolyásolják az óceán vizének körforgását, a világ partjainál a tengerszintet és a déli földrészek időjárását.

A jégtakaró és a tengerszint

A tengerbe torkolló gleccser homlokfala, előtte leszakadt jéghegyek.
A tengerbe torkolló gleccser homlokfala, előtte leszakadt jéghegyek.

A brit Antarktisz-kutató szolgálat összehangolásával készült, 2025-ben megjelent Bedmap3 felmérés szerint a jégtakaró térfogata körülbelül 27 millió km³. Teljes elolvadása mintegy 58 méterrel emelné meg a tengerszintet. Az IPCC e századra vonatkozó előrejelzései ennél jóval kisebb emelkedéssel számolnak. Az 58 méter a teljes jégkészlet méretét érzékelteti.

Elsősorban a szárazföldön nyugvó jég olvadása emeli a tengerszintet. Az úszó tengeri jég és a selfjég olvadása közvetlenül alig változtat rajta, akárcsak egy pohárban a jégkockáé. A selfjég azonban fékezi a mögötte húzódó gleccsereket. Ha szétesik, azok gyorsabban jutnak az óceánba. Erről az Antarktisz jegét bemutató oldalon olvashat.

A jég java Kelet-Antarktiszon fekszik, jórészt a tengerszint fölé magasodó kőzeten. Nyugat-Antarktiszon a jégtakaró jelentős része a tengerszint alatti alapkőzeten nyugszik. Itt a melegebb óceánvíz könnyebben elérheti.

Műholdakkal mért jégveszteség

Két műhold halad egymás mögött a Föld körüli pályán.
Két műhold halad egymás mögött a Föld körüli pályán.

A NASA és a német űrügynökség GRACE műholdjai 2002-től 2017-ig, a GRACE Follow-On műholdak 2018-tól követik a Föld gravitációs terének apró változásait. Ezekből meghatározható, mennyi jeget veszít vagy nyer az Antarktisz. A NASA szerint 2002 és 2025 között az átlagos veszteség évi 135 milliárd tonna volt. Ez évente mintegy 0,4 milliméterrel emelte a tengerszintet.

A veszteség nem egyenletes. A Nyugat-Antarktiszon és a félszigeten csökken a jég mennyisége. Különösen jelentős az Amundsen-tengerbe torkolló Pine Island- és Thwaites-gleccser vesztesége. Kelet-Antarktisz egyes részein a több hó növelte a jégtömeget, de nem ellensúlyozta a csökkenést.

A több műhold méréseit összevető nemzetközi IMBIE kutatócsoport 2018-as becslése szerint 1992 és 2017 között az Antarktisz mintegy 2700 milliárd tonna jeget veszített. Ez 7,6 milliméteres tengerszint-emelkedésnek felel meg. A 2012-től mért éves veszteség a korábbi érték háromszorosára nőtt.

Az eredmény függ a választott időszaktól és a módszertől. Az éves érték a havazással is ingadozik. A különböző mérések egyaránt azt mutatják, hogy az elmúlt évtizedekben a kontinens összességében jeget veszített.

A tengeri jég és az újabb rekordok

Úszó tengeri jégtáblák borítják a vizet a látóhatárig.
Úszó tengeri jégtáblák borítják a vizet a látóhatárig.

Az Antarktiszt övező tengeri jég kiterjedése évente nő, majd csökken. Az amerikai hó- és jégadatközpont (NSIDC) 1981–2010-es átlaga szerint szeptemberre közel 18,7 millió km²-t ért el, februárra pedig 2,8 millió km²-re húzódott vissza.

Az Északi-sarkvidéktől eltérően a déli tengeri jég kiterjedése 2015-ig viszonylag állandó maradt, sőt kissé növekedett is. 2016-tól csökkent. A 2023. február 21-i 1,79 millió km²-es minimum az 1978 óta folyó műholdas mérések legalacsonyabb értéke. A 2023. szeptemberi maximum is rekordalacsony volt.

A 2022-es, 2024-es és 2025-ös minimum nagyjából azonosan, 1,98 millió km² körül alakult: ezek a második legalacsonyabb értékek. A 2026. február 26-i minimum mintegy 2,58 millió km²-re emelkedett, de továbbra is az átlag alatt maradt.

A felszín alatti melegebb óceánvíz, a szelek és a természetes ingadozás szerepét még vizsgálják. Ha kevesebb a tengeri jég, a víz több napsugárzást nyel el. A selfjegek kevésbé védettek, a császárpingvinek fiókái számára pedig kevesebb biztos jégfelület marad.

Az ózonlyuk

A déli félgömb színes térképe, az Antarktisz felett kékkel jelölt ózonlyukkal.
A déli félgömb színes térképe, az Antarktisz felett kékkel jelölt ózonlyukkal.

A mintegy 15 és 35 kilométer között húzódó ózonréteg kiszűri a Nap ultraibolya sugárzásának egy részét. A brit Antarktisz-kutató szolgálat három munkatársa, Joe Farman, Brian Gardiner és Jonathan Shanklin 1985 májusában tette közzé a Halley állomás méréseit. Ezek szerint az Antarktisz felett minden déli tavasszal erősen csökkent az ózon mennyisége.

A folyamatban a hűtőberendezésekben, aeroszolokban és habosított anyagokban használt vegyületekből felszabaduló klór és bróm játszik szerepet. A téli hidegben felhők alakulnak ki a sarki sztratoszférában. Amikor szeptemberben és októberben visszatér a napfény, ózonbontó reakciók indulnak meg. Az ózonlyuk ezért a déli tavasszal jelenik meg, majd az év végére bezárul.

Az 1987. szeptember 16-i Montreali Jegyzőkönyv fokozatosan kivezette az érintett anyagokat. A kevés nemzetközi egyezmény egyike, amelyet minden ország ratifikált.

A NASA és a NOAA szerint a 2025-ös ózonlyuk az ötödik legkisebb volt 1992 óta. Szeptember 7. és október 13. között az átlagos területe 18,71 millió km² volt. Közel három héttel korábban kezdett szétesni, mint az előző évtizedben általában. A Meteorológiai Világszervezet szerint az antarktiszi ózonréteg a jelenlegi szabályok betartásával 2066 körül térhet vissza az 1980-as szinthez.

A Déli-óceán áramlatai

A Déli-óceán térképe az Antarktiszt megkerülő áramlás nyilaival.
A Déli-óceán térképe az Antarktiszt megkerülő áramlás nyilaival.

Az antarktiszi cirkumpoláris áramlás nyugatról keletre, megszakítás nélkül kerüli meg a kontinenst. Összeköti az Atlanti-, az Indiai- és a Csendes-óceánt, és segít távol tartani az északabbra fekvő melegebb vizeket. Részletesebben az Antarktisz földrajzáról szóló oldal ismerteti.

A partoknál a tengervíz fagyásakor a só a folyékony vízben marad. A hideg, sós víz sűrűbbé válik és lesüllyed. Az így képződő antarktiszi fenékvíz az óceánok alján az északi félgömbig terjed. Olyan körforgást táplál, amely évszázadok alatt járja körbe a bolygót.

A Déli-óceán hőt és szenet is tárol. Mérések és modellek szerint a déli szélesség 30. fokától délre eső vizek az óceánok területének mintegy 30%-át teszik ki. Mégis ide kerül az óceánokba jutó emberi eredetű szén-dioxid körülbelül 40%-a és az elnyelt többlethő mintegy háromnegyede.

Ezért figyelik szorosan a part menti jég és édesvíz mennyiségének változását. Mindkettő befolyásolhatja a fenékvíz képződését és a globális vízkörzés erősségét.

Mit mutat a múlt?

Antarktiszi sötét kőzetben megőrződött levélmaradvány.
Antarktiszi sötét kőzetben megőrződött levélmaradvány.

Az Antarktisz nem volt mindig jeges. Mintegy 90 millió éve erdő nőtt a Déli-sark közelében. A földrészen dinoszauruszok, növények és erszényesek fosszíliái is előkerültek.

A tartós jégtakaró mintegy 34 millió éve kezdett kialakulni. Csökkent a légkör szén-dioxid-tartalma, és az Antarktisz, Dél-Amerika, valamint Ausztrália között megnyílt tengeri átjárók lehetővé tették a földrészt elszigetelő cirkumpoláris áramlást.

A jégminták szerint az elmúlt 800 ezer év eljegesedési ciklusai során a légkör szén-dioxid-tartalma körülbelül 180 és 300 milliomodrész között ingadozott. A NOAA adatai alapján 2024-ben a világátlag már meghaladta a 420 milliomodrészt.

Hogyan értelmezzük az adatokat?

Napelemes automata meteorológiai állomás a jégen.
Napelemes automata meteorológiai állomás a jégen.

Az új mérések pontosítják az értékeket, amelyek évről évre is jelentősen ingadozhatnak. Egyetlen kevés tengeri jeget hozó nyár vagy havas év önmagában nem mutatja meg az irányt. Ehhez több évtized adatsorát kell vizsgálni.

A tengeri jég kiterjedését 1978 óta, a szárazföldi jégtakaró magasságát az 1990-es évek eleje óta mérik műholdakkal. A természetes változékonyság és az emberi eredetű felmelegedés hatásának elkülönítéséhez ezeket az adatokat jégfuratokkal, tengeri üledékekkel és modellekkel vetik össze.

A leggyakrabban használt adatok nyilvánosak. A NASA, a NOAA, az NSIDC, a brit Antarktisz-kutató szolgálat és a Meteorológiai Világszervezet teszi közzé őket. Az IPCC jelentései a világszerte publikált kutatások eredményeit összegzik.

Gyakori kérdések

Veszít jeget az Antarktisz?

Igen. A NASA GRACE műholdas adatai szerint 2002 és 2025 között átlagosan évi mintegy 135 milliárd tonna jeget veszített, főként Nyugat-Antarktiszon és a félszigeten.

Mennyivel emeli az antarktiszi jégveszteség a tengerszintet?

Az IMBIE kutatócsoport szerint az 1992 és 2017 közötti veszteség 7,6 milliméterrel emelte a tengerszintet. A NASA 2002 és 2025 közötti adatai évi mintegy 0,4 milliméteres emelkedést jeleznek.

Elnyel szén-dioxidot a Déli-óceán?

Igen. A mérésekre és modellekre támaszkodó becslések szerint a déli szélesség 30. fokától délre kötődik meg az óceánokba jutó emberi eredetű szén-dioxid körülbelül 40%-a. Az óceánok által tárolt többlethőnek mintegy háromnegyede is ide kerül.

Létezik még az antarktiszi ózonlyuk?

Igen. Augusztus és december között évente kialakul, de fokozatosan zsugorodik. A NASA és a NOAA szerint a 2025-ös volt az ötödik legkisebb 1992 óta.

Mikor állhat helyre az ózonréteg?

A Meteorológiai Világszervezet becslése szerint az Antarktisz felett 2066 körül érheti el az 1980-as értéket, ha továbbra is betartják a Montreali Jegyzőkönyv előírásait.

Miért az Antarktisz felett alakul ki az ózonlyuk?

A rendkívüli téli hidegben felhők képződnek a sarki sztratoszférában. Rajtuk a korábban kibocsátott halogénezett vegyületekből származó klór és bróm aktív formába kerül. A tavaszi napfény visszatérésekor megindul az ózon lebontása.

Kik fedezték fel az ózonlyukat?

Joe Farman, Brian Gardiner és Jonathan Shanklin, a brit Antarktisz-kutató szolgálat munkatársai a Halley állomás mérései alapján. Tanulmányuk 1985 májusában jelent meg.

Mi az antarktiszi fenékvíz?

A partok mentén fagyáskor kialakuló igen hideg, nagy sótartalmú víz. Lesüllyed, majd az óceánok alján szétterül, és részt vesz a Földet körbejáró mélytengeri vízkörzésben.

Voltak erdők az Antarktiszon?

Igen. Mintegy 90 millió éve erdő nőtt a Déli-sark közelében. Tartós jégtakaró csak körülbelül 34 millió éve kezdett kialakulni.

Hogyan mérik műholdakkal a jégveszteséget?

A GRACE és a GRACE Follow-On a gravitációs tér apró, jégtömeggel együtt változó eltéréseit méri. Más műholdak a felszín magasságát és a gleccserek sebességét követik.